Hosszú kihagyás után ismét beindul a kiállításmegnyitó blog. Most egy rendhagyó cikkel jelentkezem.  Ugyanis egy a maga nemében egyedülálló kvázi kiállítási tárgyként is  aposztrófálható  atomcsapásszerű,  metál zörejt játszó zenekar rövid bemutatása következik mindenféle elfogultság nélkül. Csak a meztelen tények.

 Hörcher mester idén imár többedmagával (bandája élén) ismét meglátogatta egy zenei tehetségkutató színpadát és nemes egyszerűséggel télapósra véve a stílust csirkedarálással egybekötött, vetkőző-showba forduló, hörgésorkánszerű performanszt adott elő.  A produkció a zsűri 3/4-es tetszését váltotta ki és a banda annak ellenére jutott tovább hogy maga a frontember sem hitt ebben. Mindenesetre egy jól összerakott már már profiba hajló előadást láthatott a kedves közönség.

Előljáróban csak annyi, hogy személy szerint  a rock, a hardcore és metál zenét eléggé szeretem. Ha igényes. Mit jelent ez? Tökéletes zenei szerelés, ütős gitárriffek, frenetikus dobjáték, oda***s szöveg. Példákat most nem fogok hozni. Azt gondolom, aki a fenti stílusokkal tisztában van, magában már nyilván sorolja a bandákat.

Az Udvarias Tömeggyilkos zenekar rálépett egy útra melyen ha továbbhalad és közben folyamatosan fejlődik, Magyarország egyik meghatározó szürrealista/dadaista punk-metál hardcore bandájává fog avanzsálni. Ahonnan indultak és a jelenlegi állapot között egy már így is egy hatalmas fejlődés tapasztalható. Elég ha csak az első nyilvános fellépésüket említem, amiről egy hírportál már cikkezett.

 A dalszövegek minimalista, vulgáris és polgárpukkasztó stílusa tökéletesen lefesti, hogy egy nagyrészt majomszintre lebutított társadalom saját maga által létrehozott korlátok közé szorult és Hörcher mester ezen egyedeket próbálja felrázni mintegy tükröt tartva eléjük, hogy végre saját öntudatukra ébredve és nem birka módjára kóvályogva végre keljenek már fel ebből a rémcsapásszerű irányított posványból.

És, hogy miért írtam a bevezetőben, hogy a zenekar mintegy kiállítási tárgyként is megjelenik? Nos álljon itt egy legendás olajfestmény és a videó mely tökéletes kapcsolatot épít fel a képzőművészet és a zenei virtuózítás közt.

A pillanatképek, a mester performansza, a jó időben elkapott snittek simán beleillenek egy fotókiállítás kereteibe is. Talán egy jó némafilm főszereplője is lehetne a UTGY mint az első hangtalan hangorkánt játszó mezőgazdasági varacskos zúzdaműhely.

Egy szó mint száz. Én sok sikert kívánok nekik és kívánom, hogy kiteljesedjenek. Addig is szerepeljen itt egy vége videó és pár link a zenekar youtube csatornájáról.