Hogy miért e morbid címet adtam a bejegyzésnek? Mert a fent említett művész valami 'halálit' alkotott a Bartók Béla úti K.A.S galériában. Hörcher László, aki egyébként Gróf is, egy olyan személyiség, hogy mellette nem lehet elsétálni csak 'úgy'.
Nos a művész tavaly december 7-én a K.A.S galériában nyittatta meg 'Perspektíva' c. prehumusz kiállítását egybekötve valami olyan frenetikus, atomcsapásszerű performansszal, hogy egy jó érzésű és galamblelkű ember sikítva menekül a helyszínről. Nem úgy a közönség, akik töretlen bár néha kissé lankadó lelkesedéssel hősiesen hallgatták végig a nukleáris gitártörő rohamot. A művész a kortárs magyar festész-zenész hagyományokat követve, /F. Zámbó István, Wahorn András, Dr, Máriás, Tereskova, Menyhárt Tamás / muzsikáló piktorok heavy metal tagozatát képviseli.
A kiállítás anyaga László korábbi alkotásaiból, nagyrészt már gyűjtőknél lévő festményekből állt. Egyik ilyen gyűjtő, az esemény műsorvezetője, Német Lojzi is, aki - ahogy Hörcher felkonferálta őt - a 'Bikini zenekar, atyaúristene. Tiszteletét tette még a helyszínen Horkai Hörcher Ferenc, eszmetörténész, a művész testvére, Wehner Tibor Munkácsy-díjas művészettörténész, a kiállítás megnyitója illetve erre az estére sztárvendéggé avanzsálódó Rob Puzsér, filmkritikus, műsorvezető.
Tekintve hogy jómagam is jelen voltam a megnyitón így most az én szememmel és fülemmel fogják átélni mindazt, amit ez este adott. Igen, a fülnek is volt mit elviselni ugyanis az Udvarias Tömeggyilkos névre keresztelt heavy metal zenekar rendesen odatette az energiát a hangszerekre. Hogy a stílus nem mindenkinek fog a kedvencévé válni az szinte garantált. Posztapokaliptikus metálnuklearizáció. Hörcher László énekhörgése pusztító erővel száguldott végig mindenkin. Nem igazán lehetett eldönteni, hogy ez próba vagy koncert. Mindenesetre a Bartók Béla út ezen az estén zengett a 'kortárs' művészettől. Mellesleg a megnyitón még lövöldözés is kitört...miután Rex Hörcher Maximus és Rob Puzsér stukkerrel többször is a levegőbe lőttek...
A festmények már-már kínzó pontossággal ábrázolják a témát. Egy képzeletbeli nukleáris támadás,egy világégés utáni állapot jelenik meg az alkotások nagy részén. Csak épületek, tárgyak bioszféra mentes környezetben. Kipusztult minden élő. Megmaradtak a katedrálisok, templomok mint utolsó bástyái egy régvolt civilizációnak.
Személy szerint én kedvelem ezt a minimalista ábrázolást és ellentétben Rob Puzsér meglátásával, miszerint a művek "zavarba ejtően semmitmondóak", azt gondolom, hogy igenis közvetítenek. Azt üzenik, hogy létezik a elmúlás de egyfajta paradox módon az épületek pont ennek az ellenkezőjét ábrázolva arcul vágják az időt és stabilan, elpusztíthatatlanul képviselik az állandóságot. Az emberiség pedig miután egy képzeletbeli nukleáris háború megsemmisített minden élő organizmust, átadta helyét az élettelennek.
Gróf Hörcher László mindenesetre töretlenül alkot, megy előre, és lehet őt szeretni vagy éppen nem, egy biztos, szó nélkül senki nem sétál el Magyarország eme megosztó, különös személye mellett. Mi pedig várjuk a további műveket és a gitártörő rohamokkal megspékelt megnyitókat.
